„Tavaly is csak rá kellett tölteni”

Bence nem volt az a típus, aki minden aprósággal rohan a szervizbe. Fiatal, céltudatos srác, aki pontosan tudta, hogy egy autó karbantartása fontos, de nem szeretett túlaggódni semmit. A klíma tavaly már tréfálkozott vele: május végén kezdett gyengülni, de akkor egy gyors autóklíma töltés után egész nyáron tökéletesen működött. Idén is hasonló tüneteket tapasztalt. „Most is csak rá kell tölteni egy kicsit, aztán mehet tovább” – gondolta magában.

A kocsit reggel hozta be hozzánk. Hűvös, szeles idő volt, messze még a kánikula, de Bence tudta, hogy jobb ilyenkor intézni az ilyesmit. „Két hét múlva már ötven fok lesz bent a városban” – nevetett, miközben letette a kulcsot. A diagnosztika nem mutatott komoly hibát. A rendszer nyomás alatt volt, bár kissé alacsonyan. Gyanús szivárgás nem volt látható, a tömítések épek, a kompresszor is beindult.

Elvégeztük az autóklíma töltést, pontosan az előírt mennyiséget vittük be, vákuumozás után, lépésről lépésre. Közben Bence is ott volt, érdeklődött, nézte a nyomásmérőket. A végén belült, elindította, és jött is a hűs fuvallat, ami ilyenkor maga a megváltás. Elégedetten biccentett: „Ennyi volt. Egy év múlva újra jövök.”

A rendszer egyelőre valóban úgy viselkedett, ahogy kell

A légáram erős volt, a levegő hideg, a nyomás stabil. Minden klappolt. Bence elégedetten távozott, és még aznap délután fel is hívta a párját, hogy hétvégére mehet a balatoni kiruccanás, klímával, kényelmesen, dugó ide vagy oda. Aznap este még posztolt is róla: „Töltve, fúj, hűt – indulhat a nyár!” Egy darabig valóban így is volt.

De három nappal később visszajött. Szinte ugyanazokkal a tünetekkel. „Nem hűt rendesen, megint meleg levegő jön.” Az arca feszültebb volt, a hangja halkabb, mint korábban. Leült a váróban, és közben félhangosan jegyezte meg: „Tavaly nem csinálta ezt…”

Újra megnéztük a nyomásokat, a klímarendszer állapotát, és bár a hűtőközeg szintje csak enyhén csökkent, már ez is gyanúra adott okot. A nyomásesés mértéke nem volt drasztikus, de teljesen indokolatlan volt három nap alatt. Gyanús volt. Ráadásul a kompresszor sem úgy indult, ahogy kellene. Halk, de egyenetlen hang hallatszott, amit leginkább csak azok vesznek észre, akik nap mint nap ezzel foglalkoznak.

Bence ezúttal már nem kérdezősködött annyit. Látszott, hogy kicsit elbizonytalanodott. Felvetettük, hogy lehet, nem lesz elég egy újabb autóklíma töltés, mert ha valahol szivárgás van, vagy a kompresszor kezd elgyengülni, akkor előbb-utóbb autóklíma javítás nélkül úgyis vissza fog térni a probléma. És ha most nem derítjük ki a pontos okot, az egész rendszer komolyabban is sérülhet.

Ekkor néztünk egymásra először komolyabban.

Több ez, mint egy egyszerű töltés

Bence végül úgy döntött, ránk bízza magát. „Ha ki kell vizsgálni, vizsgáljátok ki rendesen” – mondta, miközben letette a kulcsokat. Nem volt ingerült, inkább csalódott. Úgy tűnt, ő is sejti már, hogy ez most nem a gyors megoldások esete.

A rendszer teljes átvizsgálását kezdtük el, vákuumteszttel, szivárgáskereséssel, részletes nyomásfigyeléssel. Egyre több jel mutatott arra, hogy valami mélyebben meghúzódó hiba áll a háttérben. Lehet, hogy apró szivárgás van, vagy talán a kompresszor nem kap elég áramot. Egy biztos: ez már túlmutat egy egyszerű autóklíma töltés kérdésén.

Az autóklíma javítás lehetősége most már nem csak elméleti opció volt. Bence hallgatott, bólintott, és kérte, hogy nézzünk utána alaposan. Egy dologban biztos volt: nem akar még egy félmegoldást.

A vizsgálat alatt aztán előkerültek azok az apró jelek, amelyek már egy ideje ott lehettek, csak senki nem figyelt fel rájuk: egy hajszálvékony repedés a csövezésen, finom olajfilm a csatlakozásoknál. Olyan dolgok, amiket töltéssel már nem lehet orvosolni. Ez most már tényleg javítást igényel.

És hogy mi derült ki a mélyebb vizsgálat során? A következő részben elmeséljük…